Kísérleteim
Virtuális tuba.
A következő projektet a kényszer szülte, mert a zenekar nem rendelkezik Bb tubával, amelyik a mélyebb regisztereket lefedné.
Mindig is csodálattal hallgattam az orgonák basszusát, mert fizikailag tökéletes paraméterekkel vannak kialakítva a sípok. A legmélyebb orgonasípok hossza elérheti akár a 12 métert is, így a hanghullám hossza mindig arányos a cső hosszával. A legmélyebb rézfúvós hangszer a Bb tuba mindössze 5,4 méter hosszú, így még ez sem képes lesugározni a mélytartományt!
A zenekarunkban alkalmazott F tuba hossza csak 3,6 méter, így szegényes a hangterjedelme. Egy számítógép (vagy oktáver) segítségével, viszont virtuálisan egy oktávval mélyebbre konvertáljuk a hangot, és erősítő segítségével megszólaltatjuk. Az így létrehozott virtuális tuba képes az emberi hallástartomány legalsó határain is hangot képezni. Az elméleti cső hossza így mintegy 7,9-13 méter közötti is lehet, a ventilek alkalmazásának függvényében. A kísérlet bevált, immár minden koncertünkön alkalmazzuk ezt a módszert! Sőt, elkezdjük a nagybőgő hangját is az alsó felhangokkal dúsítani, (ugyancsak számítógéppel) mert a bőgő mérete az akusztikailag tökéletes méreténél több mint egy méterrel kisebb! A hangszerépítők tömeggel, térfogattal egyensúlyozzák ki a hiányosságot, de így szegényes felhangokat képez a hangszer. Az 1970-es években megépítették a tökéletes arányú nagybőgőt, kitűnően szólt, de a méreténél fogva (360 cm. magas volt) nem tudták használni a zenészek.
Felvétel a 2017-es barokk koncertünkből, ahol meghallgatható a virtuális tuba, amely az orgona hangterjedelmében mozog!
A csavarteszt.
Az alábbi pszichológiai tesztet az USA élsportolóinál alkalmazzák. Ezzel a módszerrel megállapítható a versenyző attitűdje, (sikerorientált-kudarckerülő) szorongási szintje, illetve fejleszthető a koncentrálás, összpontosítás képessége. A folyamat röviden: Egy végtelenített csavarra kell minél több anyacsavart felhelyezni, egy percen belül. A tanítványnak először meg kell tippelnie, hogy szerinte mennyi sikerül. Az első kísérlet után, ahol 15 mp-ként jelezzük az eltelt időt, újra megkérdezzük, hogy most másodjára mennyire lesz képes. A kapott válaszokból rögtön kiderül a mentális adottsága. A sikerorientált mindig reálisan 10-15%-os teljesítmény-növekedést vár el magától. A kudarckerülő, az első kísérlet, vagy az alatti célt jelöli meg. A túlzott elvárásokkal rendelkező irreális 30-40%-os emelkedést jelöl meg.
A megismételt kísérletnél, már nem kapnak 15 másodpercenként részidőt, így még nagyobb nyomás alá kerülnek! A versenyzőtípus szinte kivétel nélkül teljesíti a megjósolt eredményt. A kudarckerülő nem motivált, -bár lenne lehetősége javítani az eredményén, hiszen másodjára nyilván többre lenne képes- a legtöbb esetben ugyanazt az eredményt éri el. A túlzott célokat megjelölők kivétel nélkül összeomlanak, sokszor az első sorozat alatt teljesítenek.
A csavarmenet tetejét szándékosan megrongáltam, így csak akkor hajtható be a menet, ha nem remeg meg a kéz, emiatt csak kiegyensúlyozott idegrendszerrel lehet behajtani az csavart. A kísérletből kiderült, hogy már egészen kicsi korban meg lehet állapítani, hogy kiből lehet kitűnő zenész, ki az, aki stagnálni fog, és melyikük az, aki a szerepléseken összeomlik, így velük még idejében el lehet kezdeni a mentális tréninget! A tanszak legkiválóbb növendékei, kivétel nélkül a győztes típushoz tartoznak!
A gyakorlat segítségével fejlesztem a gyerekek koncentrálási, összpontosítási képességeit is, hiszen csak akkor ér el egyre jobb eredményt, ha nem befolyásolják külső tényezők, csak a tevékenységre figyel, és bár versenyhelyzetben van, nyugodt marad! (Belső, szűk külső összpontosítás, koncentráció, figyelem)!
Győzelem-vereség
Az előző teszt alkalmazásával nem minden esetben deríthető ki a legkisebbek esetében a rejtett szorongás! A kudarctól való félelem, ami a versenyhelyzetben, fellépés közben magas szintű teljesítménycsökkenés formájában jön csak elő, rejtve maradhat.
Egy kitűnő doktori disszertációt olvasva gondoltam, hogy kipróbálom a rajzolásos győzelem-vereség módszert. A dolgozat címe:A versengés, a győzelem és a vesztés fogalma kisiskolás korban. Sándor Mónika az ELTE pszichológiai tanszékének végzős hallgatója a szerző.
Kísérletek sora bizonyítja, hogy a Magyar társadalmi elvárás a győzelemmel kapcsolatban nem egészséges szemléletű, és ez természetesen kihat a gyerekekre is. A társadalmi attitűd miatt nem versengésnek, hanem élet-halálharcnak fognak fel minden megmérettetést. Mintegy negyven ország részvételével végzett vizsgálat során kiderült, hogy a magyar gyerekek csak akkor érzik teljesnek a győzelmet, ha minél jobban megsemmisítik az ellenfelet, és a kisebb arányú győzelem esetén már nem is érzik pozitívnak a győzelmet. A kritériumok alapján a gyerekeink lettek az utolsók, (empatikusan) a kínaiak, japánok az elsők...Ők mindig úgy akartak nyerni, hogy az ellenfélnek is legyen sikerélménye (lehetőleg minél több) a játék során.(A részfeladatok nyertesét csokoládéval jutalmazták).
A teszt nagyon egyszerű. A rajzlap egyik oldalára egy győzelmet, a hátuljára pedig vereséget kellett rajzolni. Az egészséges tanuló számára egyensúlyban van a két oldal tartalma. Például egy futóverseny végén a dobogó felső fokán áll, vagy vereség esetén utolsóként fut. Szorongó gyerek esetén bár a győzelem szintén versengésszerű, de a vereség inkább súlyos veszteség formájában jelentkezik. Háborús vereség, vér, anya elment stb... az ilyen gyerek nyilván retteg kiállni a színpadra is, fél az esetleges hibáktól, ezért mielőbb el kell velük kezdeni a stressz oldását, kezelését, és a fellépések, vizsgák tétjének nivellálását!
Győzelem.... és a vereség.
Hangulatteszt.
Pszichológiai tanulmányokat folytató növendékem, Pazdera Nóra kért segítséget dolgozata elkészítéséhez, zenei témájú kísérletéhez. A kutatás célja az volt, hogy empirikus adatokkal bizonyítsa, az aktív zenélésnek nagyobb hangulatváltoztató szerepe van a passzív zenehallgatásnál, valamint, hogy az aktív zenélés pozitív irányba mozdítja el a hangulatot. A kutatás világviszonylatban is újszerű, bekerült a legeredetibb kísérletek közé, könyv formájában is megjelent. Az Egyetem magasabb szinten folytatja a kutatást.
432vs440?
A foglalkozások részeként érdekes kísérleteket végeztem. A zenetörténeti előadások közben, felvételek segítségével, teszteltük a különböző historikus hangolásokat, azoknak hatásait. Különböző korok zenéit lejátszottuk az ősi, Verdi által is preferált 432 Hz-en, majd a mai 440hz/A hangolásban is. A zenekar tagjai igen nagy többségben (90%-ban) a 440Hz-en tették le a voksukat, de érdekes módon, a barokk zenénél a tendencia alig a volt érzékelhető!
Valóban páratlan adottságokkal rendelkeztek a kasztrált énekesek?
Handel opera áriáinak próbája közben, négy világhírű énekes felvételét játszottam le felvételről. Az énekesek között volt női szoprán, falzett technikájú, biológiailag kasztrált (gyermekkori betegség miatt) és a pubertás kor közepén megbetegedett, Un. "félkasztrált" előadó. (Sonya Joncheva, Ph. Jarussky, Radu Mariann, Yoshikazu Mera). Az eredmény elsöprő volt, hiszen egy kivételtől eltekintve, (Jarussky, falzett) mindenki Yoshikazu Mera produkcióját értékelte magasan a legjobbra (45 szavazat)! A teszt eredménye szerint, igencsak volt létjogosultsága az orvosi beavatkozásnak...
A tiszta, negyedhangos, vagy középhangos hangolást érzékeljük a legszebbnek?
A Bach repertoár foglalkozásai
alatt a historikus hangolások hatását teszteltem! Vajon a zenét tanulók
tisztábbnak hallják-e a fizikailag kristálytiszta "tiszta" hangolást", vagy
éppen autentikus volta miatt a negyedhangos rendszert a barokk zenékben. A
teszt világosan megmutatta, hogy a hallás tanult készség, hiszen kivétel nélkül
a ma használatos, akusztikai és fizikai értelemben is diszharmonikus rezgésszámú,
középhangos hangolást hallották a legszebbnek!!!